Szeretett gyermeke a jó Istennek!
                                           Egy pár gondolat a megvallásról,

Mennyei Atyám irgalmas Istenem. Hálát adok néked Menny és Föld Urának a mindenség Istenének, ezért a ki nem mondhatatlan kegyelemért, amellyel meg ajándékoztál engem. Mert a Te kegyelmed és a Te ki nem mondhatatlan szereteted, amely engem ennek a tanításnak a meg írásához vezetett. Dicsőség ezért a kegyelemért néked Mennyei Atyám irgalmas Istenem, most és mindörökkön örökké! Ámen

Ez a tanítás imádsággal kezdődik. Te, aki olvasod ezt a tanítást, remélem, hogy hallottál már a jó Istenről. Hogy miért jó? Gondold csak meg, vajon kitől kaptad az életed? Ugye te úgy gondolod, hogy a szüleidtől. Tudd meg, hogy a mi Mennyei Atyánk ajándéka minden gyermek, amely e világra születik.
Remélem, hallottál az Ő Szent fiáról, az Úr Jézus Krisztusról. Engedd meg nekem, hogy had dicsőítsem Őt. Ő volt, aki több mint kettőezer évvel ez előtt itt járt a földön. Hirdette a mennyek országának eljövetelét. Gyógyított mindenféle betegséget. Az Ő kegyelméből a vakok láttak, a bénák jártak, és emberek ezrei gyógyultak meg betegségeikből. Mind azok, akik féltették a hatalmukat, a zsidó főpapok, az írástudók, és farizeusok, úgy határoztak, hogy megölik Jézust. Ezt meg is cselekedték! Gondoljátok meg, a bűnösök ítélkeztek, az Isten fia fölött. Bűnösnek találták, és Pilátus elé vezették. Mivel ő nem találta bűnösnek el akarta Jézust bocsátani. Megkérdezte, hogy kit bocsáson el? Jézust a zsidók királyát, vagy Barabást, a gyilkost. A zsidó nép úgy határozott, Barabást bocsássa el. Ezek után megostorozták. Fejére tövisből koronát raktak, és a Golgota hegyén, keresztre feszítették Őt. Jézus maghalt, eltemették Őt kegyes emberek. De Isten a harmadik napon feltámasztotta Őt a halálból!
Csak úgy Üdvözülhetsz, hiszel ezekben a tényekben.
Az Ő nevébe vetett hited által van csak üdvösséged.
Az Ő Szentséges vére tisztít meg téged minden bűnödtől!
János Evangéliumának 20. Fejezetének egy részletével szeretném zárni a mai tanítást.
A Hitről szól itt az Írás
Jézus megjelenik a tizenegynek, és nyolcad napra Tamásnak
Az írás így írja le: A tanítványok egy akarattal együtt voltak a hétnek az első napján, csak Tamás nem volt velük. A tanítványok örömmel mesélték Tamásnak, hogy látták az Urat, és beszéltek vele.
Tamás ezt mondta: Ján. 20/25. Ha nem látom az Ő kezein a sebeknek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegeknek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az Ő oldalába, semmiképpen el nem hiszem.
20/26. És nyolc nap múlva ismét benn valának az Ő tanítványai, Tamás is ő velük. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla középen, és monda: Békesség néktek!
20/27. Az után, monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjaidat, és nézd meg az én kezeimet: és hozd ide a te kezedet, és bocsásd az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő.
20/28.És  felele Tamás és monda néki:
 Én Uram és én Istenem!
20/29. Monda neki Jézus: Mivel hogy láttál engem, Tamás, hittél:
boldogok, akik nem látnak, és hisznek.  
Láthatjátok, Tamás csak az után hitt, miután látta az Úr Jézus sebeit.
Higgyetek az Isten Szent Fiában, az Úr Jézusban. Ő életét, és vérét adta értünk, a mi Üdvösségünkért.
Kegyelem néktek, és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól!

                                                             Ámen